fotó: Fekete Hajnal

Az elmúlt hónapokban tucatnál több közösség vett részt a munkában. Cimboráztak egymással, aki akart, meglátogathatott másokat, volt, aki már tartott képzést a többieknek. Most elérkezett az idő arra, hogy minden csapat kitalálja: mit szeretne megvalósítani a lakóhelyén a következő hónapokban. Mi lesz vajon az az új dolog, amibe belevágnak?

Pont egy esztendeje tartottuk az első katalizátor találkozót: akkor egy sor érdekes, egymásnak ismeretlen ember jött össze egy térben. Ami azonos volt bennük: alulról szerveződő csapatuk a fenntarthatóság valamely témájával foglalkozott.  Mára összecsiszolódtak és egy nagyon szép utat jártunk be együtt. Aminek még mindig nincs vége…

A mostani találkozóra a MÜSZIben került sor február utolsó két napján. Rögtön indulásnak bemelegítő, bemutatkozó feladatokat kaptak a résztvevők, majd pubquiz következett, melyekre az ihletet a skót kocsmák mélyéről kaptuk. Öt vegyes csapat alakult, mindenki megkapta a kérdéssort és indult a stopper. Negyed óra és 15 kérdés: ennyi volt a penzum. A kérdések a részt vevő közösségekről és azok tevékenységéről szóltak, s a végén együtt ellenőriztük őket.

Aztán egy idővonalat alkottunk együtt: a földre kiragasztott szalag mellé bárki lerakhatta egy papírosra írva azokat az eseményeket, amelyeken részt vett az elmúlt egy évben. Így kiderült, ki merre járt, ki mit csinált, és bizony meglepő volt látni, hogy a pécsiek szinte minden lehetőséget kihasználtak, amit lehetett. Akiknek pedig kevésszer szerepelt a nevük, azon méláztak el: milyen kár, hogy nem sikerült többet kihozniuk a dologból. De majd mostantól…

Vegán és mennyei ebédet szolgált fel a Café Csiga csapata: Oran, az ír úr ismét sziporkázott és remek étkekkel látott el bennünket. A projekt során törekszünk a húsmentes étkezésre, hiszen kevesebb erőszakkal, több egészséggel jár és fenntarthatóbb is, mint a húsos változat.

Emésztési szünet nélkül belecsaptunk a lecsóba: a délután első felét arra használtuk, hogy az újonnan csatlakozó közösségeket megismerhessék a többiek, illetve néhány „régi motoros” csapat előre felkészült egy-egy témából. A Grundosok elmesélték közösségi kertjük történetét, a pécsiek beszéltek arról, hogyan sikerült melegebbé varázsolni néhányuk otthonát, megtudhattuk, mit főztek a bagi asszonyok és miért. Valamint, hogy miért fontos a Magház tevékenysége és hogyan használják Nagymágocs környékén a suskát.  

Este a fáradtak rögvest beszunnyadtak a szálláson, a kitartóak pedig még ellátogattak az Aurórába és diszkréten buliztak –autentikus cigányzene volt a programon.

Míg a találkozó első napja a múltidézéssel telt: hogy mire ment el az első év, addig a szombatot a jövőbe nézésre szántuk. Mindenki végiggondolhatta, és elmesélte, milyen gyakorlati dolgot szeretne megvalósítani. Az alomszék építéstől a közösségi kertig sok ötlet elhangzott. Aztán jött a téma kivesézése módszertani segédlettel, amit együtt átrágtunk. Ennek hatására máris volt elgondolás, ami alapos áthangolást igényelt… Ebéd előtt kis csoportokban segédlettel a hónunk alatt és szakmai mentorokkal a hátunkban lehetett átgondolni a projekteket.

Jóllakottan pedig két izgis Kisközösségi Labor következett vendégekkel. Herpainé Márkus Ágnes a közösségi finanszírozásról mesélt (crowd funding), a helyszínül szolgáló MÜSZI történetét pedig Kis Réka mesélte el, s vezette körbe kis csapatunkat az épületen. Aki közösségi teret szeretne létrehozni, föltétlenül faggassa ki Rékáékat, mert igen tanulságos és frappáns sztorijuk van.

A napot és a találkozót értékeléssel és köszönetkörrel zártuk.